A disznóvágás Erdélyben nem csupán egy gazdasági tevékenység – ez egy közösségi esemény, amely a család és a barátok összetartását erősíti, és generációk óta változatlan szertartásrenddel zajlik.
Hagyományosan a disznóvágás novembertől februárig tartó időszakra esik. A hideg időjárás kulcsfontosságú, hiszen a hús természetes módon hűl és tartósodik. December és január a csúcsidőszak.
A disznóvágás napja szent nap volt a faluban. Mindenki segített, és a munka közös öröm volt.— Erdélyi hagyományőrző
A disznóvágás mindig közösségi esemény. A szomszédok, rokonok összegyűlnek, mindenki hozza a saját tudását. A férfiak a nehezebb munkákat végzik, a nők a hurkát és kolbászt töltik.
A nap végén közös vacsora van. A friss sültség, a töpörtyű, a véres hurka – mind a közösségi munka jutalma. A pálinka természetesen nem maradhat el, különösen a hajnali hidegben.
A régi öregek szerint a disznóvágás napján készített kolbász a legfinomabb – a friss fűszerek és a gondos munka az oka.
Ma már kevesebb háztáji disznóvágás van, de a hagyomány él. Az erdélyi húskészítők megőrizték a régi recepteket és módszereket, és azokat modern körülmények között alkalmazzák.
A mi termékeink is ebből a hagyományból táplálkoznak. Minden kolbász, szalámi és sonka mögött az erdélyi mesterek generációkon átívelő tudása áll.
